A település története

A település nevét feltehetőleg első lakosai egyikéről kaphatta. Hosszú időn keresztül a Békés előtag nélkül, mint Sámson szerepelt az okiratokban. Már az avarkorban laktak a területen. Erre bizonyíték: a falu belterületén lovas sírt tártak fel, melyet az Orosházi Szántó Kovács János Múzeumban őriznek. A XI. században a községnek Árpád kori temploma is volt, melynek ma már a romjai sem találhatók meg. A tatárjárás után a vidék teljesen elnéptelenedett. A legközelebbi híradások szerint Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt már a Hunyadi család birtokai közé tartozik.

Mátyás (1458-1490) 1464-ben Nagylaki Jaksics családnak adományozta. Később, a török pusztítások idején, ismét elnéptelenedik, a területet legelőként használták a vásárhelyi jobbágyok. A lippai vereség után 1552-ben portyázó török csapatok elpusztították a falut. A település 1566-ig Csanád vármegyéhez tartozott, majd 1715-től 1877-ig Csongrád vármegyéhez. 1722-ben Károlyi Sándor vásárolta meg a területet, később bérbe adja ki makai gazdáknak. Más források szerint labanc érdemeinek elismeréseként kapta meg Károlyi Sándor ezt a területet III. (Habsburg) Károlytól. 1765-ben Károlyi Antal dohánytermesztőket telepít le itt. A dohánytermelő 1782-ben vályogtemplomot emelnek .

Vallások: római katolikus,református

1825-ben új templomot építenek, melyhez 1827-ben fatornyot építenek. A feljegyzések szerint 1711-ben Trencsényi Mária ezüstkelyhet adományozott az egyháznak. Természetesen a Római katolikus Egyházról van szó ebben az esetben, hiszen református gyülekezetet sokkal később alapítanak. 1860-ban a falut jelenlegi helyére telepítik át, a Száraz-ér bal partjára. Ugyanebben az évben a római katolikusok önálló ekklesiává válnak. 1877-től napjainkig Békés megyéhez tartozik . 1926-ban Ferenc József főherceg is ellátogatott a faluba, ahol a "ligetben" felavatta az I. világháborús emlékművet. Itt 189 fát ültettek az I. világháborúban elesett Békéssámsoniak emlékére.

Az 1920-as évek elején a Zselénszky család birtokába került a terület. Zselénszky János több reformot bevezetett, ezek közé tartozik a Békéssámsont és Tótkomlóst összekötő keskeny nyomtávú vasútvonalat 1948-ban, melyet 1970-ben számoltak fel. Cselédlakásokat is építtetett, melyek a falu határában vannak. Ezek az épületek ma is lakottak. A falu lakossága ebben az időszakban rohamosan nőtt, a faluhoz tartozó tanyavilággal együtt a lakosság száma meghaladta a 4600 főt. Ekkor lakosság 80 százaléka földműveléssel foglalkozott.

A település nevezetességei

A békéssámsoni református gyülekeztet temploma 1872-ben épült. A terveket Trutsko Ferenc nevű mesterember készítette. Stílusát tekintve a templom magyar stílusban épült. A torony nem együtt épült a templommal, hanem néhány évvel később, 1889-ben. A torony csúcsán lévő a csillag 15 m magasan hirdeti a falu egyetlen templomáról református voltát. A templom belső tere 8 m x 17 m; ülőhelyeinek száma: 220. Az elmúlt néhány évben felújították a templomot, ekkor szakértő állapította meg, hogy a templombelső nem kizárólag magyar stílusú. A szószék korlátja, a karzat korlátja valamint a padok végét díszítő egyszerű faragás nem magyar, sokkal inkább tót motívumokat mutat .

Súlyos légiszerencsétlenség történt 45 ével ezelőtt Békéssámson határában, amikor a román légitársaság gépe 29 nyugatnémet utassal és 5 fős személyzettel lezuhant, és mindenki meghalt.
A TAROM YR-ILL lajstromjelű nemzetközi járata 1963. június 16-án 10 óra 52 perckor katasztrófát szenvedett Békéssámson község határában. A gép 5 fő román személyzete és 29 fő nyugatnémet utasa életét vesztette - tájékoztatta a Hír6.hu-t Köblös Mihály.
A cukorrépaföldbe csapódott a repülőgép, ezt senki nem élte túl. Az eset után sokan beszéltek egy lehetséges merényletről, de a vizsgálat kiderítette, hogy az üzemanyagrendszer mondta fel a szolgálatot, s ez vezetett a 34 ember tragédiájához. Az esetről hosszú évtizedekig nem volt tanácsos beszélni a kicsinyke településen, miközben mindenki tudta, mi történt.
A repülő egyik motorja leállt, így az első technikai problémák után már esély sem volt arra, hogy a Münchenből a romániai Constancáig, a fekete-tengeri kikötőig eljusson. De mint utóbb kiderült, arra sem, hogy az aradi reptéren hajtson végre kényszerleszállást.
A szovjet gyártmányú repülőgép kigyulladt, és már égő roncsként zuhant le Békéssámson határában - közölte az esettel kapcsolatban korábban a szoljon.hu.
Itt a helyieknek borzalmas látvánnyal kellett szembesülniük. Emberi testrészek hevertek szanaszét, amelyeket papírzsákokba gyűjtöttek. Egy hétig tartott a cukorrépaföldön az áldozatok maradványainak összegyűjtése és a romeltakarítás, de még ma is előkerülnek tárgyak a földből.
A feltárásra 2008. szeptember 23-26-a között került sor a HM. 86. Szolnok Helikopterbázis roncskutatói és a Magyar Roncskutató Egyesület kutatói segítségével. Végül a közös munkánkat siker koronázta, az emlékmű felavatásra kerülhet, ennek révén pedig Békéssámson Község Önkormányzata és lakossága méltó emlékhelyet állít a település történelméhez hozzátartozó légikatasztrófa áldozatainak emlékére.

A toronyban két harang szólal meg minden nap, hogy jelezze a delet valamint a reggeli és esti órákat. Valamint halál esetén is szól. A faluban az 1950-es évekig külön hírharang szól ha férfi, asszony vagy gyermek hunyt el. Egy presbiteri határozat alapján törölték el. A templom nagyobbik harangját -amely 300 kg- 1922-ben Diósgyőrben öntötték acélból. A kisebbik harang -240 kg- 1889-ben készült. Készítője Hönig Frigyes mester.

Információ a Wikipédia szerint:

Története

A település nevét feltehetőleg első lakosai egyikéről kaphatta. Hosszú időn keresztül a Békés előtag nélkül, mint Sámson szerepelt az okiratokban. Már az avar-korban laktak a területen. Erre bizonyíték: a falu belterületén lovassírt tártak fel, melyet az Orosházi Szántó Kovács János Múzeumban őriznek. A 11. században a községnek Árpád-kori temploma is volt, melynek ma már a romjai sem találhatók meg.

A tatárjárás után a vidék teljesen elnéptelenedett. A legközelebbi híradások szerint Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt már a Hunyadi-család birtokai közé tartozott. Mátyás (1458-1490) 1464-ben a nagylaki Jaksics családnak adományozta. Később, a török pusztítások idején, ismét elnéptelenedett, a területet legelőként használták a vásárhelyi jobbágyok. A lippai vereség után 1552-ben portyázó török csapatok elpusztították a falut.

A település 1566-ig Csanád vármegyéhez tartozott, majd 1715-től 1877-ig Csongrád vármegyéhez. 1722-ben Károlyi Sándor vásárolta meg a területet, később bérbe adta ki makai gazdáknak. Más források szerint labanc érdemeinek elismeréseként kapta meg Károlyi Sándor ezt a területet III. (Habsburg) Károlytól. 1765-ben Károlyi Antal dohánytermesztőket telepített le itt, a dohánytermelők római katolikus vallásúak voltak, és 1782-ben vályogtemplomot emeltek. 1825-ben új templomot építettek, amelyhez 1827-ben fatornyot építettek. A feljegyzések szerint 1711-ben Trencsényi Mária ezüstkelyhet adományozott az egyháznak. Természetesen a Római katolikus Egyházról van szó ebben az esetben, hiszen református gyülekezetet sokkal később alapítottak. 1860-ban a falut jelenlegi helyére telepítették át, a Száraz-ér bal partjára. Ugyanebben az évben a római katolikusok önálló eklesiává váltak.

A település 1877-től napjainkig Békés megyéhez tartozik . 1926-ban Ferenc József főherceg is ellátogatott a faluba, ahol a ligetben felavatta az I. világháborús emlékművet.

Az 1920-as évek elején a Zselénszky család birtokába került a terület. Zselénszky János több reformot vezetett be, ezek közé tartozik a Békéssámsont és Tótkomlóst összekötő keskeny nyomtávú vasútvonal 1948-ban, melyet 1970-ben számoltak fel. Cselédlakásokat is építtetett, melyek a falu határában vannak. Ezek az épületek ma is lakottak. A falu lakosainak száma ebben az időszakban rohamosan nőtt, a faluhoz tartozó tanyavilággal együtt meghaladta a 4600 főt. 80 százalékuk ekkor földműveléssel foglalkozott.

A település nevezetességei A békéssámsoni református gyülekeztet temploma 1872-ben épült. A terveket Trutsko Ferenc nevű mesterember készítette. Stílusát tekintve a templom magyar stílusban épült. A torony nem együtt épült a templommal, hanem néhány évvel később, 1889-ben. A torony csúcsán lévő a csillag 15 méter magasan hirdeti a falu egyetlen templomáról református voltát.

A templom belső tere 8 m x 17 m, ülőhelyeinek száma 220. Az elmúlt néhány évben felújították a templomot, ekkor szakértő állapította meg, hogy a templombelső nem kizárólag magyar stílusú. A szószék korlátja, a karzat korlátja valamint a padok végét díszítő egyszerű faragás nem magyar, sokkal inkább tót motívumokat mutat . A toronyban két harang szólal meg minden nap, hogy jelezze a delet, valamint a reggeli és esti órákat, valamint a halál esetén is szól. A faluban az 1950-es évekig külön hírharang szól ha férfi, asszony vagy gyermek hunyt el. Egy presbiteri határozat alapján törölték el.

A templom háromszáz kilogrammos nagyobbik harangját 1922-ben Diósgyőrben öntötték acélból. A kettőszáznegyven kilogrammos kisebbik harang 1889-ben készült. Készítője Hönig Frigyes mester.

Egy régebbi zöld könyv szerint pedig:

Békéssámson Békés megyében Tótkomlóstól nyugatra a szárazér partján terül el. Talán alapítójának, vagy első lakosának nevét viseli. Északon Kardoskút, délen Nagykopáncs és Makó, nyugaton Csongrád megye (Hódmezővásárhely) határolja. 1566-ig Csanád megyéhez, 1715-től 1877-ig Csongrád megyéhez tartozott. Még ugyanebben az évben az 1887. évi I. törvény 22. paragrafusa értelmében Békés megyéhez csatolták, s hogy megkülönböztessék A Hajdú-Bihar és Somogy megyei Sámsontól, Békés előnevet kapott.

Békéssámson belterületéről származó honfoglalás kori lovas sírt őrzi az orosházi Szántó Kovács János Múzeum. A község határának a betelepülése azonban a magyar honfoglalással kezdődött, hanem a határ különbözeti pontjain található települési nyomok tanúsága szerint a bronzkortól kezdve - kisebb nagyobb megszakításokkal - a XVI. Századig lakott terület volt. Sajnos ennek nagyon kevés tárgyi bizonyítéka maradt fenn. A római katolikus lelkészlakás lebontás után, annak helyén 1953 januárjában földkitermelés közben találtak épületmaradványokat és sírokat. A történészek a hajdani elpusztult falu templomának, temetőjének és néhány lakóházának a maradványait tárták fel. Az előkerült sarló és edénytöredékekből kiderült, hogy a település már a XI-XII. században is fennállott. Ezen állítást igazolja, hogy az összerombolt templom tégláinak méretei az Árpádkor tégla-formáinak felének felelt meg. A feltárt lakóház falát kisebb karók segítségével vízszintes vesszőfonás adta, amelyet kívül-belül sárral letapasztottak. A fal vastagsága átlagosan 20 cm lehetett. Sövényből készített kemence-maradványokat is feltártak az ásatások. Az 1240-42. évi tatárdúlás a terültet valószínűleg egy időre lakatlanná tette, s csak a XV. Század első felében népesítette be ismét.

A XIV. század elején, mint a hódmezővásárhelyi uradalom egyik része a Harapkai Botos családé volt. Zsigmond király azonban Botos András hűtlensége miatt Hunyadi Jánosnak adományozta. 1446-ban a Hercegh és a Hédervári család perlekedett miatta, de V. László király Vásárhellyel együtt 1455. április 24-én újra Botos András lányainak, Annának (Hecegh Pálnénak) és Margitnak (gróf Bossini Györgynének) adományozta. Azonban a Hunyadiak állítása szerint Botos Andrásnak már semmi joga nem volt hozzá, mert a hódmezővásárhelyi uradalmat, s vele együtt Sámsont már Zsigmond király idejében a Hunyadiak bírták, mégpedig Zsigmond király jóvoltából. Így a tulajdonjog 1456. május 12-én újra a Hunyadiakra szállt.

Más oklevelekből is kitűnik, hogy a Hunyadiaknak volt igazuk, s ennél fogva 1456-ban ugyanazon V. László Hunyadi Jánost és fiait erősítni meg Sámson birtokában. 1463-ban még Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János özvegye bírta, s tiltakozott az ellen, hogy fia Mátyás király 1464-ben odaadta a Jaksics-családnak. Így került Sámson a nagylaki uradalomba. Az 1530-39-es években Nagylaki Jaksics Márk, utóbb pedig özvegye tulajdona. A Jaksicsok magvaszakadása után a Jaksics lányokra szállt át. 1556-ban az adórovó özvegy Dóczi Miklósné, Jaksics Erzsébet birtokának írja. Az 1552.56-os években azonban már csak a jogfenntartás kedvéért emlegetik az oklevelet, mert a török pusztítást Sámsont sem kerülte el, a Lippai vereség után 1552-ben a vidéken portyázó szpáhi csapatok felperzselték a falut. Egy ideig Temesvár részének nyilvánították és Magócsi Gáspár gyulai kapitány foglalta el magának. A határt lakói elhagyták, ezután nem tud egyebeket írni róla az adórovó, mint hogy Sámson elhagyott, lakatlan. Ettől kezdve a birtokperekben még többször előfordul a neve, de csak, mint pusztáé. Templomáról a hajdani sámsoni egyházról sehol egyetlen forrás sem emlékezik meg. A jó legelőterületet valószínűleg a vásárhelyiek használták. Wesselényi Ferenc nádor, 1663. július 20-án a Jakcics - Dóczi utódoknak Rácz Erzsébetnek, Szőllősi Mihálynénak, Rácz Kata Borbély Ferencnének oltalomlevelet adott át. A törökvilág megszűnte után 1701. július 20-án a Csanádi püspök tulajdonába utalta. A puszta felét a vásárhelyiek, másik felét a makóiak bérelték. Húsz évvel később labanc érdemeinek elismeréséért gróf Károlyi Sándor kapta a terület felét, a Habsurg-házi III. Károlytól. Ettől kezdve sok baja volt a lakosságnak az uraság által idetelepített dohánykertészekkel, akik hat évre szóló, de rendszeresen megújított szerződést kötöttek. A kertészbérlők számára mindinkább a vármegyeadót is kirótták.

A puszta kiterjedése a XIX. Század elején 5040 katasztrális hold. Található rajta ménes, juhnyáj, méhészet, 11 hold gyümölcsöskert, 2175 hold erdő. A 131 haszonbéres kertész kezén 788 hold dohányföld, 222 hold őszi és 501 hold tavaszi vetés, 2139 hold kaszáló volt. A falu 1852-ben 201, 1890-ben 322 házból állott. Lakossága 1852-ben 1469-re, 1890-ben 3277 főre rúgott. Ezek 133 kivételével mind magyarok.

Két elemi iskola volt a faluban. Az elöljárók, mint a bíró, a törvénybíró és az esküdtek a község szegénysége miatt ezidőben nem kaptak fizetést. 1860-ban a falut jelenlegi helyére, a régi Szárazér bal partjára költöztették át, s csak a templom és az 1859-ben épített plébániaház maradt a bal parton. Ez évben, 1860-ban Sámson elvált Hódmezővásárhelytől és önálló község lett.

1863-ban nagy ínség volt a faluban. Avinczi Ferenc lelkész hírlapokban emelte fel hangját a lakosság megsegítése érdekében és szervezte a segélyezési akciót. A támogatásokból élelmiszert vásároltak, azt a parókián megfőzték, és ott szétosztották. Az 1890-es években Békéssámson dolgozó parasztsága is egyre nagyobb figyelemmel kísérte a Békés megyei munkásmozgalmak fejlődését.

1891. május 11-én gróf Szapári belügyminiszter a földmunkásság és a szegényparasztság megmozdulásainak megelőzésére utasította a Csanád megye főispánját. Az indok a következő volt: A vármegye bekebelezett Bánfalva, Sámson és Nagyszénás községek lakosságának nagy része vagyon nélküli mezei munkásokból és napszámosokból állt, - kik is nem hallgatva a hatóságok és egyesek intő és rábeszélő szavaira, nem hajlandók a kívánt munkabéren alul munkát vállalni és zavargásoktól lehet tartani. Lonovics Csanád megyei főispán szigorú miheztartás végett másolatban továbbította a belügyminisztériumi rendeletet a főszolgabírónak. A megyei közigazgatási bizottság pedig a társadalmi rend fenntartása és a közbéke biztosítása céljából a bánfalvi és békéscsabai csendőrség megerősítését, Orosházára pedig lovasszázad kirendelését kérte.

1894. december 7-én Tallián Béla, Békés megye főispán-kormánybiztosa bizalmas jelentést tett a belügyminiszterhez a Békés megyei földmunkás mozgalmakról. A jelentésben a főispán helyesnek tartaná, ha többek között báró Pirét Lajosné sámsoni uradalmából 200-300 hold a kormány által hosszú időre haszonbérbe vétessék azon célból, hogy az esetleg a szomszéd községek kezessége mellett kisebb részletekben haszonbérbe adassék. A hivatalos szervek azonban ezen a helyen nem változtattak. Az 1897. évi központi rendőrségi jelentésben Sámson is szerepel, mint amelyre a független szocialista párt befolyást gyakorol. Ez a párt azonban semmit sem tett a nincstelenek földhöz juttatásáért, pedig a falu lakossága egyre gyarapodott, egyre több ember kért és követelt emberi életet.

A népesség a század második felében gyors emelkedést mutat a népszámlálási adatok alapján:

év-népesség
1850-1469
1863-1764
1870-1965
1880-2345
1890-3277
1900-3635
1920-4291
1930-4389
1949-4549

Az elégedetlenség, a fokozódó ínség egyre inkább éreztette hatását, lázongások, sztrájkok jelzik a rossz hangulatot. Erről tanúskodik az 1906-os aratósztrájk is. A Tanácsköztársaság nagy reményekre jogosítja fel a sámsoniakat, megalakul a direktórium. A proletárdiktatúra megvédésére a községből, a nyilvántartás alapján, hatvanketten álltak be a Vörös Hadseregbe. Április 28-án a Sámsont elfoglaló románok a falu lakosai közül többeket megbotoztak és kifosztottak. A sámsoni dolgozók helyzetén nem sokat segített az Országos Földbirtokrendező Bizottság közreműködésével kiosztott 2188 katasztrális hold föld sem. Ekkor 1823 törpebirtokost vettek nyilvántartásba. Ugyanekkor kiosztottak 322 házhelyet is, négyszögölenként 18 koronáért. A Nagyatádi féle földreform során gróf Zay Miklósné (született Károlyi Margit) grófnő birtokából kiosztott földek árát nem egy sámsoni még 1944-ben is fizette, vagy már korábban bankkézre jutott. Az 1930-as adatok szerint 1803 birtokosnak egy-öt, 165 birtokosnak 5-20, 70 birtokosnak 20-500 katasztrális hold volt a kezén. A két világháború között tovább fokozódott a nincstelen békéssámsoniak elégedetlensége. Az itt élők közül sokan szimpatizáltak a szociáldemokratákkal, a kommunistákkal. Az állandó csendőri zaklatás, üldöztetés azonban lehetetlenné tette a szervezett tiltakozó megmozdulásokat. A felszabadulás a falu életében nagy változásokat hozott. Békéssámson 1944. október 6-án szabadult fel. Alig egy hónappal később megalakul az MKP helyi szervezete. A szervezők, az egész falut mozgósították, s lényegében mindenkit a soraikba fogadtak. Ám ezzel a későbbiekben a párt magasabb fórumain nem értettek egyet, ennek megfelelően 1945. február 2-án újból megalakul az MKP helyi szervezete.

A hivatali rendszer kiépítése 1944. őszén szinte a felszabadulással együtt indult meg. A község hivatalának vezetője, azaz Annus István főjegyző lett, aki hivatali tisztségét 1944. október 10-én az orosz katonai parancsnokságtól kapta, és aki 1944-ben nem teljesítette a nyilasoknak a község kitelepítésére vonatkozó rendelkezéseit. Ebben a tisztségben az 1945. február 25-i helyi képviselő testület is megerősítette.

A Függetlenségi Front szegedi határozata alapján alakult meg 1944. december elején a községben a Nemzeti Bizottság. A Nemzeti Bizottságot 1945 februárjában újjászervezik, amelyben a kommunistákat Arany Tóth Lajos és Tóth Bálin a szociáldemokratákat. Gilicze István és Baranyi István, a Parasztpártot Arany János és Sebestyén István, a Kisgazda Pártot Hajdú Bálint és Szita József, a Földmunkás Szakszervezetet Vörös Pál és Varga Sándor képviselték. Az Ideiglenes Kormány rendelete nyomán 1946. március 16-án megalakult a Földosztó Bizottság, melynek elnöke Varga János lett. A bizottság a földigénylések elbírálásával, a föld- és házhelyek kiosztásával foglalkozott. A földre 694-en, házhelyre ötszáztizenketten adták be igényüket. Végül is a Földosztó Bizottság 5479 katasztrális hold földet osztott ki 587 nincstelen között. A kiosztott földeken, 1945 tavaszán, bár nagyon nehezen, de megindult a munka, bevetetlen földterület nem maradt. Vetőmagot az uradalmi magtárból kaptak az újonnan földhöz jutottak, 1960-ig a kiosztott házhelyeken 208 lakóház épült fel. A község fejlődése az utóbbi évtizedekben ellentmondásoktól terhes volt. Korszerű kultúrház, gyógyszertár, orvosi rendelő, ÁBC, új utak, járdák és törpevízmű épült, de a község mind a mai napig nem tudott a lakók jelentős részének munkát adni.

A mezőgazdaság korszerűsödésével az Előre Tsz egyre kevesebb embernek, ma már csak mintegy 340 dolgozónak ad munkát s ez fele-harmada a korábbinak. Miközben a népesség egyre kisebb hányada él a mezőgazdaságból egyre többen kényszerültek ingázásra. A sámsoniak közül ötszázan vállalnak munkát Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Szegeden és másutt. Korszerűsödő falu, csökkenő lélekszám-így lehetne összefoglalni az utóbbi negyven év történetét egyetlen mondatban. A települést 1949-ben lakták a legtöbben, 4549-en, 15 éve 3400, napjainkban pedig 2800 lelket számolnak.